Az aupairencián innen (vagy túl?)

Most így visszatekintve egy percnek tűnik az elmúlt évem, sok utazással, nevetéssel, szeretettel és új barátokkal fűszerezve. De azt is tudom, hogy amíg zajlott, addig voltak nehéz pillanatok, nagyon nehezek...


Most így másfél hónap távlatából visszatekintve (az dobja rám az első követ, aki sohasem volt lusta... na, jó ez már inkább dögség:)) nagyon egyszerű és szép volt a hazautam. Valójában nehéz és érdekes, szívszorító és örömteli volt egyszerre. Egy komplett egyszemélyes kabarét adtam elő a csomagokkal (így utólag a reptéri mérlegelésből tudom, hogy a nagy bőröndöm 31,5 kg, a nagy hátizsákom 20 körül és a kézipoggyászom 12 kg volt.....). Ezzel a cuccal - gyakorlatilag segítség nélkül- képzeljétek el a következő utazást:
házból anyuka kocsija - anyuka munkahelyén a buszmegállóba - York-i vonatállomás - London-i Kings Cross - hostel (ezt gyalogosan a vonatállomástól, mert "csak" 300 méterre van, de azt senki nem mondta, hogy keresztül-kasul kell menni száz útfelújításon és közlekedési lámpán....)
Ez egy ÉLMÉNY volt. Szerencsére a hostel után Rita jött és segített....
Szóval a péntek reggel-délelőtt az utazással és kínlódással telt el, valójában nem is volt időm és energiám sokat filózni azon, hogy vége ennek az egésznek.
A péntek délután és a szombat Londoné volt, Rita szombat reggel csatlakozott hozzám (bár ezt megtehette volna pénteken is, mert a hostanyja úgy tudta, hogy akkor indul ő is...) Ja, azt említettem már, hogy sikerült úgy összehoznunk a dolgot, hogy mindketten ugyanazon a napon repültünk haza, ugyanarról a reptérről, fél órás eltéréssel, csak épp más célállomásra??:)


A hostellel nagyon elégedett voltam, egészen közel van a Kings Cross-hoz, nagyon stílusos az egész, van jó kis reggeli (amiből nem igazán fogyasztottam, de ez már egy másik történet:)) és a staff eszméletlenül kedves és szimpatikus:) Clink261 a neve és ha időben foglalsz, egész jó árakat is lehet találni!
Pénteken kora délután szerencsésen lecuccoltam (akkkkkora megkönnyebülés volt...) és nyakamba vettem a várost. Nem volt konkrét tervem mit szeretnék megnézni, csak az időt akartam elütni este 8-ig, amíg Tamás kollégával találkozom, hogy menjünk bulizni. Szerencsére kaptam térképet és sok segítséget a hostelben, így legalább tudtam, hogy hová kell eljutnom, nekem már csak az útvonalat kellett eldöntenem:) Végül csak úgy csavarogtam kicsit a belváros egy részén, eljutottam a Buckingham Palace-ig, ami óriási csalódás volt, kicsi és unalmas....... A parkok körülötte százszor érdekesebbek és szebbek voltak. De tetszettek úgy általában az épületek is, meg csak úgy a hangulat:)
Este ugye buli volt tervben, Tamással az Soho-ban lévő O'neills-be mentünk, aminek a bejáratánál teljesen véletlenül ismerősökbe botlottunk, vagyis inkább ők belénk, konkrétan négyük közül az egyik lány volt Tamás ismerőse, a másik lány meg nekem volt évfolyam társam 4 évig:), valamint mind a négyen erdélyiek voltak:) Én nagyon jól éreztem magam, jó volt a koncert, a zene, sokat táncoltunk és lehet, hogy eggyel több körtés cidert ittam meg a kelleténél, ezért nem kellett túl sok a másnapi fini reggeliből...:)


Szóval szombaton reggel frissen és fitten ébredtem (3-ra értem haza és egész éjjel nem tudtam aludni...:)) fél 7-kor, hogy vörös rózsacsokorral és fehér zsebkendővel integetve várjam Ritát a vonatállomáson. Hát, ez annyira nem jött össze, mert Rita 'kissé' rosszul értette a vonaton az érkezési időt és 8.06 helyett 8.26-ot küldött nekem sms-ben... Szóval végül ő várt rám.
Jó kis szombatot töltöttünk együtt, hullafáradtan, sokat sétáltunk, nevettünk, nézelődtünk. Sajnos a fotózást nem vittük túlzásban, ugyanis az én gépem pár hete elromlott és ráadásul az időjárás nem volt túl kegyes velünk - tehát a fények sem -.
Lazán metrózgattunk, mintha már hetek óta Londonban élnénk, nagyon jó volt, sőt, még ellenőrzést is kifogtunk (miért hittem én azt, hogy a metrón nincsenek ellenőrök?!)

Szombat éjjel kibuszoztunk 2 fontért Luton-ra (köszönhetően az időben foglalásnak az easybus-nál), eltöltöttünk egy nagyon fárasztó és szenvedős fél éjszakát, majd becsekkoltunk és felmnetünk repülőgépeket bámulni. Itt már olyan állapotban voltunk, hogy a létezés is fárasztó volt, de nagyon jó volt az utolsó angliai óráimat is olyasvalakivel eltölteni, mint Rita! Köszönök mindent!
A repülés jó volt, mindig is szerettem, mondjuk fent eléggé unalmas és rohadtul kicsi a hely a lábamnak.... Ilyenkor lenne jó 160 centi magasnak lenni, hátha akkor normálisan elférnék:)


Az elmúlt másfél hónapban - a sors fintorának, vagy minek köszönhetően - folytattam kinti pályafutásomat, egy barátnőm kétéves kislányára vigyáztam hétköznap délelőttönként, ugyanis neki vissza kellett mennie a következő baba előtt pár hónapra dolgozni és a lány, aki amúgy vigyázott volna a gyerekre sajnos lemondta, mert az anyukája eltörte a combját és rá kellett vigyáznia. Na, szóval értitek:):)
Így határozottan könnyebb volt átvészelni az elmúlt heteket, nagyon hiányoztak az angol kislányaim, de Ágnes sokat segített:)


Szóval semmi lényeges nem történt velem, hazaköltöztem, nagyon távolinak tűnik ez az egész angliai dolog.
Amiért kimentem eléggé kis részben teljesült, bár sikerült pénzt gyűjtenem meg angolul jobban megtanulnom, de nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék az életemmel:) Majd csak lesz valami, mindig volt valahogy:)


Most épp arra vágyom, hogy vénasszony koromban Kubában üljek Ritával egy elegánsan omladozó ház lépcsőjén és jó kis kubai szivart szívjunk:) Hát nem stílusos?:)


Au-pair-ségről most ennyi, ha netán mégis visszatérnék a szakmába, akkor mindenképp folytatom 'érdekfeszítő' blogomat:)


Arrivederci my darlings, I had a lovely time with you!

Á tink det jú ár lávöli:)

Hát, a lustaság végeláthatatlanul elhatalmasodott rajtam...... Megint eltelt egy hónap, lejárt a potya-szabadság és mindjárt vége az évemnek. In fact, jövő hét csütörtökön pontosan egy éve érkeztem Angliába:)


Ma (mint ahogy már kb. két hete folyamatosan) esett az eső végig. Hát, mit ne mondjak, élvezet volt. Ráadásul Rita sem tudta velem tölteni az utolsó közös hétvégénket (amin csak kettesben lettünk volna), mert kedves családja befogta babysittelni déltől éjfélig. Mindezek ellenére nagyon szép napom volt, York-ban a királynő születésnapja alkalmából ünnepség volt a Museum Garden-ben, csini egyenruhás katonák masíroztak (volt vagy 4-5 féle különböző egyenruha) és ordítottak (pontosabban vezényszavakat kiabáltak). Az esemény fénypontja a délben elsütött 3 ágyú volt, mindegyiket párszor újra is töltötték, NAGYON hangosak voltak. A legelső lövéstől mindenki jól meg is ijedt:):)
Természetesen végig szakadt az eső, de szerencsére jó helyen álltam, így legalább láttam mindent. Az egyik ágyúval óriási füstkarikát is sikerült összehozni, nagyon jól nézett ki, ahogy eloszlott a levegőben:)


Előhívattam pár fotót (50 db-t:)) a gyerekekről, ezeket majd beteszem egy szép albumba és ez lesz a búcsúajándékom a családnak. Nagyon kis cuki képek készültek:) Amúgy az 50 fotó előhívása ingyen volt, mert pár hete készíttettem náluk igazolványfotókat és mellé kaptam egy kupont az 50 db képre:)


Hazafelé a buszon megismert a sofőr (pedig még vele csak egyszer találkoztam, múlt hét közepén) és megint elhozott az utcáig, pedig a szomszéd faluban lenne a végállomás:) Nagyon szépen kifejtette, hogy nem szeretné hogy megázzak (múlt héten is esett, mikor hazahozott:):))


Az eső szinte megállás nélkül esik, már kezdem unni.... A napot nem is láttam már napok óta:) A kert hátsó része kicsit alacsonyabban van, mint a házhoz közel eső rész, ott konkrétan tó van hétfő óta, egy 5x8 méteres téglalapot kb. 20-25 centi víz fed:) Épp csak a gumikacsák hiányoznak róla:)


Két hete voltunk Edinburgh-ban Ritával, de mivel az én fényképezőgépem megadta magát, ezért csak az ő gépével készültek fotók. Ő nagyon szép bejegyzést is írt a skóciai hétvégénkről:


http://ritaau-pair.blogspot.co.uk/2012/04/edinburgh-avagy-skociai-hanyattatasaink.html


Nagyon jól éreztük magunkat, megérte elmenni!!::):)




Lassan nekifogtam pakolni és percről percre jobban elborzaszt a felhalmozott cuccaim mennyisége. Két feladott csomaggal plusz kézicsomaggal meg kézi poggyásszal megyek haza, de így is lesz olyan, amit itt kel hagynom, mert fizikailag nem fér bele a csomagba. Ez szerintem no comment:):):)


2 hét és hasta la vista Anglia :):(


PS: a címmel kapcsolatos megfejtéseket kommentben várom (kíváncsi vagyok mit hoztok össze, így, hogy feladvány sincs:):):) - de így az igazi, nem???)

Au-pair - tempó, avagy írógép akarok lenni

Sikeresen össze-vissza állítottam az órát: az egyik telefonom magától, a másikat meg később kézi erővel:) A gyerekek épp itt randalíroznak a szobámban, nem tudom mi vonzza ide őket, de amit ideérnek, hatmilliószor hangosabbak, mint amúgy. Szóval hatmilliószor milliárd decibel zajlik a szobámban:)


Gondolkodom, hogy mi is történt, amióta nem írtam ide. Voltunk Ritával Newcastle-ben és onnan ellátogattunk egy szép kis tengerparti településre, Tynemouth-ba (Rita ajánlásával, a Gól című filmben mindkét hely szerepel).
Sajnos a fényképezőgépem megadta magát, csak akkor hajlandó képeket készíteni, amikor úgy van kedve, ez általában beltéren van és, mint tudjuk, az érdekes dolgok kint történnek:) Azért készült pár fotó, nagyrészt a Rita gépével.


Először a Newcastle Arena-hoz mentünk, az volt közel a szállásunkhoz és ha jól megnézitek a képet, már látszik is China Town kapuja a háttérben: 

Itt már közelebbről, Ritával:)

Majd bementünk a központba, a Monument-hez:

Ilyen jó kis hidak vannak Newcastle-ben:)
Kérdés, hogy a híd volt előbb, vagy a ház?

Szerencsésen felértünk a Baltic Modern Arts Centre kilátójába (ez amúgy ingyenes, de tériszonyosoknak nem ajánlott - bár Rita legyőzte a félelmeit és felmentünk). Hát, mit ne mondjak, érdekes kiállítások voltak, nekem kicsit túl modernek. Például a földszinten egy teremben két ember olvasott fel egy könyből, amiben a számok volt 1993-tól egymillió-valamennyiig. De csak így. Számok. És kész.... Eléggé elvont:)

Másnap Tynemouth-ba metróztunk, kb. 30 perc az út, nagyon megérte kimenni:)

Itt egy random szép ház:

Ott már látszik az alagút végén a fény, akarom mondani, az utca végén a tenger:)

Szerencsére szép napos és meleg időt kaptunk:)

Ajánlom mindenki figyelmébe a pálmafát:)

Ott egy kis részlet a várromból és a világítótoronyokból

Csodásan kitakarom a látnivalót:) (a várromot)

Itt látszik mindkét világítótorony

Egy élmény volt táskával végigcsattogni a mólón. Békének és nyugalomnak, de főleg csendnek nyoma sem volt a táskakerekek hangoskodása miatt:)

Útközben meg is pihentünk (akkor még nem tudtuk, hogy valójában milyen nagyon hosszú az a móló, kb. a negyedénél álltunk le ücsörögni:):))

Kilátás a másik toronyra, az az alacsonyabb

Torony, Rita, Tünde

Metrópotló buszon szörnyülködök, hogy már menni kell haza:)

Rita és vőlegénye a Newcastle-i vasútállomás előtt:):)

Hazaútra készen

See you soon Miami... I mean Newcastle:):)

Ez egy nagyon jó kis kirándulás volt, szép időnk volt végig. Ami negatívumnak számítható, az az, hogy a hostelünk távolabb volt a központtól, mint azt a google maps jelezte, jóval távolabb. Emiatt elmaradt az éjszakai buli, inkább tollas bálba mentünk:) (talán mindkettőnknek kellett a normális pihenés végre:) - amúgy életem legkényelmesebb matraca volt, Ritával szinte felpakoltuk, hogy visszük is haza:))

Tudom már egy ideje, de nem akartam elkiabálni a dolgot:

Lesz majdnem 2 hét szabadságom:):) 2 héttel a hazaindulásom előtt. Szóval az április nem lesz túl megterhelő. A család gyerekestől húsvéti szünetre megy és itt hagynak engem randalírozni:) Végre alhatok délig (mintha szoktam volna, vagy tudnék amúgy:):)) és nem kell kislánysikításra felébrednem:)

Annyira várom már, végre hétköznap is láthatom York-ot, bár nem számítok kevesebb tömegre a vakáció miatt:)

Ráadásul Rita családja is majdnem pont ugyanakkor utazik, szóval mindketten szabadok leszünk:):)

Amíg a blogger töltögette a képeket, annyi minden eszembe jutott, amit le akarok írni, de azóta mind elfelejtettem.

Ha mégis eszembe jut, majd pótolom:)

Ja, most eszembe jutott, a címmel kapcsolatos dolgok:

Tegnap reménytelenül vártuk a napsütést Yorkban, egy gyönyörű kis parkban piknikeztünk volna Viki, Rita és én. Ebből az lett, hogy már megebédeltünk egy pubban és sütit és kekszet faltunk egy piknikasztalnál összefagyva, a ködben:) Na, jó, Rita jóslat szerint 3-kor kisütött a nap, de sajnos várakozásainkat alulmúlta mind napenergia, mind hőfok terén...

A parkból visszafele Viki jegyezte meg egy emelkedőn felfele menet (kb. mínusz 5km/óra sebességgel voltunk képesek közlekedni a hosszú hét és az elfogyasztott édességmennyiség után), hogy ez az au-pair tempó:)

Később Rita fejtegette írói szakmával kapcsolatos gondolatait és az lett a vége, hogy ő nagyon szeretne írógép lenni:) Ez most így nem annyira vicces, de akkor majdnem beestem az egyik ház udvarára, úgy nevettem:)

Rengeteget röhögtünk tegnap, köszi csajok:)

Háááát, a nagy semmi:):):)

Még mindig kevéssé izgalmas az életem, de gondoltam ezen a csodaszép esős vasárnapon rövidke írásra adom a fejem:)
A nem-is-tudom-hány-hétvégével-ezelőtti Scarborough-i kirándulásunkról Rita blogjában olvashattok (a bejegyzés vége felé): http://ritaau-pair.blogspot.com/2012/02/potlas.html


Skóciában lefoglalt húsvéti kirándulásunk mellé egy Newcastle-i hétvégét is sikerült tető alá hoznunk, ezt pontosan egy hét múlva ejtjük meg. A várost tavaly is imádtam, biztos vagyok benne, hogy idén sem fog csalódást okozni:)
A hátralévő néhány hétvégére még Castle Howard, valamint a Flamingoland theme park van tervbe véve, tengerparti és York-i sétákkal megspékelve. Egy biztos: unatkozni nem fogunk:)


3-2-1
3 gyerek, két hét vakáció, egy au pair (pontosabban én nanny vagyok:):)). Csodás kombináció, jelentem túléltük, minden nagyobb bonyodalom nélkül):) Volt sok trambulinon ugrálás, séta, rajzolás, gyurmázás, tévézés:):)


A tegnapi napom kifejezetten kellemes volt, annak ellenére, hogy Rita barátném csak későn, egy után csatlakozott hozzám. Gyorsan elköltöttem a shoppingra szánt pénzem 150%-át (a héten babysitteltem a szomszédban és az a pénzt szándékoztam elkölteni:):) - amúgy vettem két bőr magassarkút, egy gyönyörű ruhát, egy kardigánt és egy harisnyát:)), majd romantikusan sétáltam a tavaszi napsütésben. Totális relaxáció volt......
Ma viszont nagyon szürke nap van, egész nap esett az eső, olyan igazi angolnak nézni az időjárás....



Gyorsan keresek pár tengerpartos fotót, hogy az is legyen:):)