Egyik kedvenc dalom kezdő sora annyira ráillik a pillanatnyi helyzetre, hogy nagyon.
Már reggel bal lábbal keltem, éreztem, hogy valami lappang bennem (valószínűleg a tegnapi 5 gyerek közül egyik átadta a bacijait - erről később), kapart a torkom, fájt mindenem, de tényleg minden, még a hajam is. Ez sajnos nem változott a nap folyamán, sőt rosszabbodott, már az is rosszul esett, ha a gyerkőcök hangosabban beszéltek. Azt hittem nem élem túl....
Most itt fekszek, minden elképzelhető meleg ruhámban, vastag zokniban és kortyolgatom a forró gyógyszeres teát, remélem holnapra jobban leszek. Most igazán hiányzik, hogy valaki gondoskodjon rólam.... Anyu, hol vagy ilyenkor? Vagy pontosabban én mit keresek itt??
Persze a baj nem jár egyedül, megkaptam ma a worker accession card application-re a választ, a drágák elutasították, mert szerintük (a papírforma alapján) túl sokat fizetnek nekem túl kevés munkáért:):) Szóval maradok továbbra is illegális formában:):)
A tegnapi nap fénypontja, hogy a hétfői örömöm túl korai volt (a két nagyobbik gyerek 2 órát töltött a szomszédban), a nagynéni az ő két drágáját (az egyiket betegen) idehozta "egy kis időre", persze maga volt a mennyország 5 gyerekkel 2 és fél órán keresztül.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése