8. At the end of the world

A legfőbb oka annak, hogy eddig nem írtam, az az, hogy az égvilágon semmi érdekes nem történik velem. Ahogy a cím is mutatja, rádöbbentem, hogy a világ végén élek, a semmi közepén (mely mindössze 7 mérföldre van egy egy viszonylag nagy várostól.)

A hétköznapjaim nagyon rutinszerűek, már a kiscsajok hisztijei is, abban semmi érdekes nincs.

Hétvégente leszűkítik az élményszerzési lehetőségeimet a nagyon korlátozott közlekedési lehetőségek (gyakorlatilag vasárnap nincs busz SEHOVA, szombaton meg az utolsó 17.47-kor jön vissza). Emiatt nem utazhatok messzebbre, hacsak nem alszom ott - de ennyire azért nem vagyok gazdag:)

Következzék egy kis vegyesfelvágott, szóval minden ami eszembe jut:

Észrevette más is, hogy az angolok a magánhangzóval végződő és azzal kezdődő szavak között egy 'r' hangot mondanak? Ez nekem nagyon érdekes, otthonról ez nem tűnt fel, de itt a bbc-n is hallom:)

Végre van igazi barátom, a nyelvi akadály hiányában jóval könnyebb kommunikációval. Bár elég sokat lógunk nem magyarokkal, szóval gyakran beszélünk egymás között is angolul. Rita, köszi, hogy vagy (és Angi neked is, hogy összehoztál minket, annak ellenére, hogy a világ másik végén élsz:)!

Suliszünet jön, két hét, horror. Erre nincs mit mondani....... Imádom a gyerekeim, ők is engem, de egész nap, két hétig túl tömény a dózis egymásból. Nekik is elegük lesz belőlem és nekem is belőlük. De az élet úgy szép, ha zajlik:):)

Hostdad itthon volt két hétig (Afganisztánból, katona), ma ment vissza, hostmum szülinapján. A gyerekek gyakorlatilag kezelhetetlenek, ha a szülők (bármelyik) itthon vannak... 

Legközelebb az én szülinapom előtti napon jön, hogy őrködjön a kölykök felett, amíg otthon töltöm jól megérdemelt karácsonyi szabadságom. Ma, az anyuka szülinapja kapcsán felhozódott, hogy nekem mikor lesz, most már piros betűkkel áll a család naptárjában a december 10. is:):) Ja, megemlítem, hogy anyuka masszázsutalványt és üdvözlőlapot kapott tőlem, nagyon örült (bár nem az az érzelemkimutatós típusú ember...)

Ma végre beszéltem egy normális emberrel a TBC-szűrő központban (tudniillik, mivel magas TBC-ferőzöttség kockázatú országból érkeztem, szűrésre kellene mennem), és megegyeztünk, hogy nem kell a szűrés nekem (ami nyilvánvalóan hétköznap lett volna, Hull-ban, szóval jó messze), kapok egy tünetekről szóló brosúrát és szóljak, ha bármit is észlelek magamon. A beszélgetést azzal zártuk le, hogy remélhetőleg nem kell többé beszélnünk (aka. nem leszek TBC-s:):). A nú tényleg nagyon kedves volt, bár nem is igazán találkoztam/beszéltem bunkón viselkedő emberekkel Észak-Angliában.

És finally, így lassan fél év után legálisan dolgozom nemsokára, végre a Home Office eljutott az én jelentkezésem feldolgozásáig és megkapom jövő héten a Worker Accession Card-om (aki nem tudná miről van szó, röviden: román és bolgár állampolgárok nem dolgozhatnak még au pair-ként sem a UK-ben engedély nélkül, most ezt kapom meg, ha minden jól megy)

xoxo mindenkinek:)

UI: a pozitív hozzáállás nagyon sokat számít: tegnap este eldöntöttem, hogy ma szép napom lesz és tényleg az volt:)