Már csak néhány óra és útnak indulok.
Ma van az utolsó éjszakám itthon, holnap estétől a megszokott erdélyi levegő helyett Anglia néha ködös, esős levegőjét szívom.
A megszokott életemből kiszakadva új tapasztalatokat gyűjtök egy családban, felfedezek egy másik kultúrát, világot látok, megtanulok rendesen angolul, keresek egy kis pénzt.
A sok új, érdekes dolog nagyon vonz, bár fájó szívvel hagyom itt a családom, kedvesem, barátaim egy egész évre.
Egy pillanatnyilag 5 fős angol családhoz csatlakozom, az anyuka orvos, az apuka meg a hadseregben szolgál (és nemsokára hosszabb kiküldetésre indul). A gyerekek mindannyian kislányok, korban pedig a következők: 5 éves, 3 éves, 8 hónapos.
Feladataim a szokásos au pair és mother's help kategóriába esnek: a két nagyobb lányka elkészítése az iskolába/ óvodába, elvinni és hazahozni őket, időnként babysittelés, illetve házkörüli teendők, házimunka.
A családhoz egy barátomon keresztül jutottam el, tehát nem veszek zsákbamacskát:), tudom miről van szó, biztosan nem átverés.
Lassan már mindenkitől elbúcsúztam, megvolt az "osztálytalálkozó", exkollégás-barátnős beszélgetés, holnap délelőttre már csak az utolsó simítások vannak hátra (talán a legnehezebbek: a hozzám legközelebb állóktól való búcsú), majd délután 3-kor indulás a reptérre és irány London-Luton, ahol a családfő fog rám várni.
Lassan már mindenkitől elbúcsúztam, megvolt az "osztálytalálkozó", exkollégás-barátnős beszélgetés, holnap délelőttre már csak az utolsó simítások vannak hátra (talán a legnehezebbek: a hozzám legközelebb állóktól való búcsú), majd délután 3-kor indulás a reptérre és irány London-Luton, ahol a családfő fog rám várni.
Ezt a blogot leginkább az emlékeim megőrzésére szánom, saját részre, illetve élménybeszámolóként a szeretteimnek, hogy ne kelljen mindenkinek külön-külön e-mailben írnom :)
A legközelebbi bejegyzésemet már a célpontról küldöm, addig is minden jót!
Még egy utolsót alszom a saját ágyamban:)
Még egy utolsót alszom a saját ágyamban:)
