I will surviwe...

Ha túlélem ezt a hetet, akkor megírom mi történt Manchester-ben és ezen a héten:) See you on Friday!

12. I'm so tired being here...

Egyik kedvenc dalom kezdő sora annyira ráillik a pillanatnyi helyzetre, hogy nagyon.

Már reggel bal lábbal keltem, éreztem, hogy valami lappang bennem (valószínűleg a tegnapi 5 gyerek közül egyik átadta a bacijait - erről később), kapart a torkom, fájt mindenem, de tényleg minden, még a hajam is. Ez sajnos nem változott a nap folyamán, sőt rosszabbodott, már az is rosszul esett, ha a gyerkőcök hangosabban beszéltek. Azt hittem nem élem túl....

Most itt fekszek, minden elképzelhető meleg ruhámban, vastag zokniban és kortyolgatom a forró gyógyszeres teát, remélem holnapra jobban leszek. Most igazán hiányzik, hogy valaki gondoskodjon rólam.... Anyu, hol vagy ilyenkor? Vagy pontosabban én mit keresek itt??

Persze a baj nem jár egyedül, megkaptam ma a worker accession card application-re a választ, a drágák elutasították, mert szerintük (a papírforma alapján) túl sokat fizetnek nekem túl kevés munkáért:):) Szóval maradok továbbra is illegális formában:):)

A tegnapi nap fénypontja, hogy a hétfői örömöm túl korai volt (a két nagyobbik gyerek 2 órát töltött a szomszédban), a nagynéni az ő két drágáját (az egyiket betegen) idehozta "egy kis időre", persze maga volt a mennyország 5 gyerekkel 2 és fél órán keresztül.....

Szóval minden happy, csak már lenne december 13.......................

11. Gone with the wind

Már éltem át itt komoly szeleket (mivel nincsenek egész közel dombok vagy hegyek, ezért nincs ami lefogja a légmozgást, mint otthon:):) ), de ez ami ma van, valami egészen durva. Folyamatosan NAGYON fúj a szél. Most itt fent a szobámban, a ház második emeletén gyakorlatilag tengeribeteg leszek, szinte érzem, ahogy mozgatja a szél a házat, a süvítésről nem is beszélve.

Szóval lényegében egész nap bent voltunk a csajokkal.

Két kellemes meglepetés is ért ma: rájöttem, hogy nem két hetes ez a szünet, hanem csak egy (i'm realllly glad:):)), a másik meg, hogy hostmum nővére (aki ideköltözőben van a szomszéd házba) elvitte a két nagyobbik gyerekem az ő házába 10 percre és csak két óra múlva hozta vissza őket:):) Szeretem az ilyen meglepetéseket.

7 hét múlva megyek haza, akkor összesen 7 és fél hónap folyamatosan itt töltött idő után.... Most már elég nehezen bírom, minél közelebb van a dátum, annál lassabban telik, vagy legalábbis úgy tűnik. Néhány nap és pont fél éve leszek itt.

Nagyon készülünk már a hétvégére, bízom benne, hogy az idő is kegyes lesz és nem kell zuhogó esőben várost néznünk és bulizni mennünk. Megpróbálok majd arról egy képekkel tarkított beszámolót írni:)

Kitartás mindenkinek (főleg a többi school holiday-es au pairnek:) )!

10. Singing in the rain...

....most akár azt is tehetném. Elég pocsék az idő, de tegnap szép napsütés volt, eszméletlen hideggel. Ha sétáltunk, azért fáztunk, ha leültünk azért fáztunk. Ritával nem csináltunk semmit tegnap, de legalább az jó sokba került:) Az unalom elűzésére shoppigolni indulunk, ami viszonylag sikeresen zárult (a pénztárcánknak nem), új ruhákkal, sminkkel és egyebekkel gazdagodtunk. Mindemellett egymás idegeire mentünk az állandó ismételgetéseinkkel:) Köszi, hogy vagy Rita, az életem egy fekete lyuk lenne nélküled!:)

Már tegnap este akartam írni, de nagyon lefoglalt egy újonnan felfedezett sorozatnézős weboldal, végre sikerült fél év sorozathiányát elkezdenem bepótolni.

Szóval a mai program is megvan, teázgatás, filmnézés és döglődés. Arra nem akarok gondolni, hogy holnap hétfő és nincs suli....... Soha nem gondoltam volna, hogy lesz majd olyan az életem során, amikor NEM szeretem a vakációt. Hát lett.

Mindekinek napsütéses szép napot! (s ahol reggel van, oda pálinkás jó reggelt!)

9. Just a perfect day... or not:)

A mai nap nagyon messze volt a perfect day fogalmától, minden értelemben.

Napi recept: 1 db hányós gyermek, 1 db "fogat növesztő" gyermek és 1 db "elvileg iskola lenne, de hamarabb bezárt, ezért én is itthon leszek és az agyadra megyek" gyermek.

Szóval csupa öröm é bódottá:)

Lényegében az egész napot valamelyik gyerekem ápolgatásával töltöttem. A kicsinek most nő az ötödik foga, ő azért sírt. Amikor nem őt ringattam, akkor a középsőnek fogtam a vödröt, amibe hányt (szegényből minden kijött, sem enni, sem inni nem tudott egész nap, már éjszaka is hányt) vagy ölelgettem, ringattam, puszilgattam, amikor egyiket sem kellett, akkor a figyelemért hisztiző nagyot szórakoztattam. Neki elvileg hétfőtől nincs suli, de gyakorlatban ez már mától megvalósult, amiről természetesen csak tegnap este szereztem tudomást.

A T.G.I.F. most nagyon igaz, ha még holnap is dolgoznom kellene, kivetném magam az ablakomon.... De így megvacsorázva (incsi-fincsi nagyon csípős csilis disznóhúsos szószos makarónit, nyamiii:) persze a legjobb benne, hogy nem nekem kellett főznöm:)), a viszonylag meleg szobámban pötyögtetve a billentyűket nem is tűnik olyan vészesnek visszatekintve, de az volt:)

Holnapra semmi terv, Ritával lógunk a városban, de jövő hétvégén reszkess Manchester, jövünk! Ottalvós, szülinapozós hétvége lesz hármunknak (Nastia - szülinapos orosz-német csajszi-, Rita és én). Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz:)

Szép hétvégét mindenkinek és menjetek bulizni! :)

8. At the end of the world

A legfőbb oka annak, hogy eddig nem írtam, az az, hogy az égvilágon semmi érdekes nem történik velem. Ahogy a cím is mutatja, rádöbbentem, hogy a világ végén élek, a semmi közepén (mely mindössze 7 mérföldre van egy egy viszonylag nagy várostól.)

A hétköznapjaim nagyon rutinszerűek, már a kiscsajok hisztijei is, abban semmi érdekes nincs.

Hétvégente leszűkítik az élményszerzési lehetőségeimet a nagyon korlátozott közlekedési lehetőségek (gyakorlatilag vasárnap nincs busz SEHOVA, szombaton meg az utolsó 17.47-kor jön vissza). Emiatt nem utazhatok messzebbre, hacsak nem alszom ott - de ennyire azért nem vagyok gazdag:)

Következzék egy kis vegyesfelvágott, szóval minden ami eszembe jut:

Észrevette más is, hogy az angolok a magánhangzóval végződő és azzal kezdődő szavak között egy 'r' hangot mondanak? Ez nekem nagyon érdekes, otthonról ez nem tűnt fel, de itt a bbc-n is hallom:)

Végre van igazi barátom, a nyelvi akadály hiányában jóval könnyebb kommunikációval. Bár elég sokat lógunk nem magyarokkal, szóval gyakran beszélünk egymás között is angolul. Rita, köszi, hogy vagy (és Angi neked is, hogy összehoztál minket, annak ellenére, hogy a világ másik végén élsz:)!

Suliszünet jön, két hét, horror. Erre nincs mit mondani....... Imádom a gyerekeim, ők is engem, de egész nap, két hétig túl tömény a dózis egymásból. Nekik is elegük lesz belőlem és nekem is belőlük. De az élet úgy szép, ha zajlik:):)

Hostdad itthon volt két hétig (Afganisztánból, katona), ma ment vissza, hostmum szülinapján. A gyerekek gyakorlatilag kezelhetetlenek, ha a szülők (bármelyik) itthon vannak... 

Legközelebb az én szülinapom előtti napon jön, hogy őrködjön a kölykök felett, amíg otthon töltöm jól megérdemelt karácsonyi szabadságom. Ma, az anyuka szülinapja kapcsán felhozódott, hogy nekem mikor lesz, most már piros betűkkel áll a család naptárjában a december 10. is:):) Ja, megemlítem, hogy anyuka masszázsutalványt és üdvözlőlapot kapott tőlem, nagyon örült (bár nem az az érzelemkimutatós típusú ember...)

Ma végre beszéltem egy normális emberrel a TBC-szűrő központban (tudniillik, mivel magas TBC-ferőzöttség kockázatú országból érkeztem, szűrésre kellene mennem), és megegyeztünk, hogy nem kell a szűrés nekem (ami nyilvánvalóan hétköznap lett volna, Hull-ban, szóval jó messze), kapok egy tünetekről szóló brosúrát és szóljak, ha bármit is észlelek magamon. A beszélgetést azzal zártuk le, hogy remélhetőleg nem kell többé beszélnünk (aka. nem leszek TBC-s:):). A nú tényleg nagyon kedves volt, bár nem is igazán találkoztam/beszéltem bunkón viselkedő emberekkel Észak-Angliában.

És finally, így lassan fél év után legálisan dolgozom nemsokára, végre a Home Office eljutott az én jelentkezésem feldolgozásáig és megkapom jövő héten a Worker Accession Card-om (aki nem tudná miről van szó, röviden: román és bolgár állampolgárok nem dolgozhatnak még au pair-ként sem a UK-ben engedély nélkül, most ezt kapom meg, ha minden jól megy)

xoxo mindenkinek:)

UI: a pozitív hozzáállás nagyon sokat számít: tegnap este eldöntöttem, hogy ma szép napom lesz és tényleg az volt:)

Coming soon

Készül az új bejegyzés (nem is tudom, mennyi idő után, khmm:))
Pótolom a kismillió elmaradást, most már szerintem csak magammal szemben, mert a kutya sem olvassa már:):):)