Saját magam előtt is szégyellem magam, hogy nem vagyok képes rendszeresen blogot írni... Mi lesz így a szép emlékekkel? :)
Tiszta lappal kezdek, és a legfrissebb eseményekről számolok be.
Tegnap a lányokkal (3 másik au pair, 3 másik országból) Leeds-ben voltunk, shoppingolni, kajálni. Érdekességként megemlítendő, hogy falucskámból York-ba a 7 mérföldes út oda-vissza ugyanúgy 6 fontba kerül, mint a York-Leeds táv 25 mérföldje......
Ahhoz képest, hogy az előrejelzés egész hétvégére hideget, záporokat-zivatarokat jósolt, csak szombat reggel volt egy kis csepergő, majd egész nap meleg és viszonylag sok napsütés, erről is ennyit (én persze nagykabátban, esernyővel:)).
Amúgy előző bejegyzésem címe ezekre a lányokra utal, csak valahogy nem sikerült őket is beleírnom:) Azért sokkal könnyebb így, hogy van akivel legalább hétvégente trécselni, mint az elején, amikor 3 hétig egyedül voltam, mint az ujjam. Bár az igazi az volna, ha itt a faluban lenne valaki, akivel akár hétköznap esténként is össze lehetne futni, meg természetesen vasárnap (ha még nem említettem volna a pocsék tömegközlekedést a város felé, ami vasárnap egyenlő a nullával - tehát akkor sehová nem lehet eljutni...)
Primark-körútunk alatt beszereztem, amit szerettem volna ("játszós" nadrágok és pólók, szuperolcsón), meg végre találtam egy megfelelő fleece-t is (őszintén nem tudom, hogy hívjuk magyarul), természetesen a férfiosztályon.
További nézelődés, próbálgatás után a már eltervezett ebédünk helyszíne felé vettük az irányt, a Rahel által már tesztelt all-you-can-eat keleti-olasz-mediterrán-mindenféle étterem felé. Kellemes eltöltöttünk ott vagy két órát, mindent kipróbáltunk, megkóstoltunk (a javát kétszer is - hmmmm, az a brownie.....).
Hazafelé csak Rahellel jöttünk, mert a másik két lány még maradt (nekem muszáj volt jönnöm, hanem nem értem volna el az utolsó buszomat - 17.47-kor...). Hát, mit ne mondjak, kalandos volt az hazafele tartó busz megtalálása Leeds-ben. Rossz irányba indultunk le, majd a fél várost körbejártuk, a buszállomás helyett a vonatállomást találtuk meg, majd végre az is meglett. Gondolom nem is kell mondjam, hogy az eredeti kiindulási helyünkről a másik irányba indulva gyakorlatilag fél perc sétával elérhettük volna a keresett megállót, de mindegy:) Hazaértünk épségben, ez a fontos.
A mai napom döglődéssel telt, és a továbbiakban is azzal fog. Egyrészt azért mert nem tudok menni sehová (nincs busz), másrészt, mert az idő sem valami fényes, bár nem esik legalább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése