Kicsiny blogom az elhanyagolás sorsára jutott, mindez kizárólag az én lustaságomnak tudható be. Szánom-bánom vétkeimet:)
Visszaolvasva az előző bejegyzésem, hozzáfűzném, hogy a konnektor harmadik pöckében való piszkálással csak óvatosan! Én egy tupírfésűt használok erre a célra (aminek a nyele és belseje fém, csak a fogai műanyagok) és hát sikerült egy rossz mozdulattal úgy kicsapni a biztosítékot, hogy Charlie alig volt képes megcsinálni..... Szóval csak odafigyeléssel és finoman:)
Most már eléggé rutinosan telnek a napok, bár igazán jövő héttől lesz rutin, mert akkor megy az apuka Afganisztánba 5 hónapra. Úgyhogy csak mi maradunk itthon, csajok.
Valahogy az apukával első perctől jobban kijövünk, mint az anyukával, de lehet, hogy ez az egész csak nekem tűnik így. Érzem, hogy ő is (már mint az anyuka) próbálja keresni a közös témát, próbálunk beszélgetni, de valahogy nem sikerül igazán, csak a "napi kötelező" megy le. Az az igazság, hogy én is próbálom a lehető legkevesebbet zavarni őket, amíg még Charlie itthon van, gondolom minél több időt szeretne a család együtt tölteni. Mesélték, hogy tavaly, amikor ugyanígy 5 hónapra Afganisztánba ment az apuka, a hazaérkezése után a lányok is Charlie-nak szólították, mint az anyuka, mert egyszerűen nem tudták, hogy ki az. Biztosan nem egy kellemes érzés.
Szóval összefoglalva jól kijövök mindenkivel, de nem folyok bele túlságosan a családi életükbe, az esti programjukba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése