Au-pair - tempó, avagy írógép akarok lenni

Sikeresen össze-vissza állítottam az órát: az egyik telefonom magától, a másikat meg később kézi erővel:) A gyerekek épp itt randalíroznak a szobámban, nem tudom mi vonzza ide őket, de amit ideérnek, hatmilliószor hangosabbak, mint amúgy. Szóval hatmilliószor milliárd decibel zajlik a szobámban:)


Gondolkodom, hogy mi is történt, amióta nem írtam ide. Voltunk Ritával Newcastle-ben és onnan ellátogattunk egy szép kis tengerparti településre, Tynemouth-ba (Rita ajánlásával, a Gól című filmben mindkét hely szerepel).
Sajnos a fényképezőgépem megadta magát, csak akkor hajlandó képeket készíteni, amikor úgy van kedve, ez általában beltéren van és, mint tudjuk, az érdekes dolgok kint történnek:) Azért készült pár fotó, nagyrészt a Rita gépével.


Először a Newcastle Arena-hoz mentünk, az volt közel a szállásunkhoz és ha jól megnézitek a képet, már látszik is China Town kapuja a háttérben: 

Itt már közelebbről, Ritával:)

Majd bementünk a központba, a Monument-hez:

Ilyen jó kis hidak vannak Newcastle-ben:)
Kérdés, hogy a híd volt előbb, vagy a ház?

Szerencsésen felértünk a Baltic Modern Arts Centre kilátójába (ez amúgy ingyenes, de tériszonyosoknak nem ajánlott - bár Rita legyőzte a félelmeit és felmentünk). Hát, mit ne mondjak, érdekes kiállítások voltak, nekem kicsit túl modernek. Például a földszinten egy teremben két ember olvasott fel egy könyből, amiben a számok volt 1993-tól egymillió-valamennyiig. De csak így. Számok. És kész.... Eléggé elvont:)

Másnap Tynemouth-ba metróztunk, kb. 30 perc az út, nagyon megérte kimenni:)

Itt egy random szép ház:

Ott már látszik az alagút végén a fény, akarom mondani, az utca végén a tenger:)

Szerencsére szép napos és meleg időt kaptunk:)

Ajánlom mindenki figyelmébe a pálmafát:)

Ott egy kis részlet a várromból és a világítótoronyokból

Csodásan kitakarom a látnivalót:) (a várromot)

Itt látszik mindkét világítótorony

Egy élmény volt táskával végigcsattogni a mólón. Békének és nyugalomnak, de főleg csendnek nyoma sem volt a táskakerekek hangoskodása miatt:)

Útközben meg is pihentünk (akkor még nem tudtuk, hogy valójában milyen nagyon hosszú az a móló, kb. a negyedénél álltunk le ücsörögni:):))

Kilátás a másik toronyra, az az alacsonyabb

Torony, Rita, Tünde

Metrópotló buszon szörnyülködök, hogy már menni kell haza:)

Rita és vőlegénye a Newcastle-i vasútállomás előtt:):)

Hazaútra készen

See you soon Miami... I mean Newcastle:):)

Ez egy nagyon jó kis kirándulás volt, szép időnk volt végig. Ami negatívumnak számítható, az az, hogy a hostelünk távolabb volt a központtól, mint azt a google maps jelezte, jóval távolabb. Emiatt elmaradt az éjszakai buli, inkább tollas bálba mentünk:) (talán mindkettőnknek kellett a normális pihenés végre:) - amúgy életem legkényelmesebb matraca volt, Ritával szinte felpakoltuk, hogy visszük is haza:))

Tudom már egy ideje, de nem akartam elkiabálni a dolgot:

Lesz majdnem 2 hét szabadságom:):) 2 héttel a hazaindulásom előtt. Szóval az április nem lesz túl megterhelő. A család gyerekestől húsvéti szünetre megy és itt hagynak engem randalírozni:) Végre alhatok délig (mintha szoktam volna, vagy tudnék amúgy:):)) és nem kell kislánysikításra felébrednem:)

Annyira várom már, végre hétköznap is láthatom York-ot, bár nem számítok kevesebb tömegre a vakáció miatt:)

Ráadásul Rita családja is majdnem pont ugyanakkor utazik, szóval mindketten szabadok leszünk:):)

Amíg a blogger töltögette a képeket, annyi minden eszembe jutott, amit le akarok írni, de azóta mind elfelejtettem.

Ha mégis eszembe jut, majd pótolom:)

Ja, most eszembe jutott, a címmel kapcsolatos dolgok:

Tegnap reménytelenül vártuk a napsütést Yorkban, egy gyönyörű kis parkban piknikeztünk volna Viki, Rita és én. Ebből az lett, hogy már megebédeltünk egy pubban és sütit és kekszet faltunk egy piknikasztalnál összefagyva, a ködben:) Na, jó, Rita jóslat szerint 3-kor kisütött a nap, de sajnos várakozásainkat alulmúlta mind napenergia, mind hőfok terén...

A parkból visszafele Viki jegyezte meg egy emelkedőn felfele menet (kb. mínusz 5km/óra sebességgel voltunk képesek közlekedni a hosszú hét és az elfogyasztott édességmennyiség után), hogy ez az au-pair tempó:)

Később Rita fejtegette írói szakmával kapcsolatos gondolatait és az lett a vége, hogy ő nagyon szeretne írógép lenni:) Ez most így nem annyira vicces, de akkor majdnem beestem az egyik ház udvarára, úgy nevettem:)

Rengeteget röhögtünk tegnap, köszi csajok:)