Au-pair - tempó, avagy írógép akarok lenni

Sikeresen össze-vissza állítottam az órát: az egyik telefonom magától, a másikat meg később kézi erővel:) A gyerekek épp itt randalíroznak a szobámban, nem tudom mi vonzza ide őket, de amit ideérnek, hatmilliószor hangosabbak, mint amúgy. Szóval hatmilliószor milliárd decibel zajlik a szobámban:)


Gondolkodom, hogy mi is történt, amióta nem írtam ide. Voltunk Ritával Newcastle-ben és onnan ellátogattunk egy szép kis tengerparti településre, Tynemouth-ba (Rita ajánlásával, a Gól című filmben mindkét hely szerepel).
Sajnos a fényképezőgépem megadta magát, csak akkor hajlandó képeket készíteni, amikor úgy van kedve, ez általában beltéren van és, mint tudjuk, az érdekes dolgok kint történnek:) Azért készült pár fotó, nagyrészt a Rita gépével.


Először a Newcastle Arena-hoz mentünk, az volt közel a szállásunkhoz és ha jól megnézitek a képet, már látszik is China Town kapuja a háttérben: 

Itt már közelebbről, Ritával:)

Majd bementünk a központba, a Monument-hez:

Ilyen jó kis hidak vannak Newcastle-ben:)
Kérdés, hogy a híd volt előbb, vagy a ház?

Szerencsésen felértünk a Baltic Modern Arts Centre kilátójába (ez amúgy ingyenes, de tériszonyosoknak nem ajánlott - bár Rita legyőzte a félelmeit és felmentünk). Hát, mit ne mondjak, érdekes kiállítások voltak, nekem kicsit túl modernek. Például a földszinten egy teremben két ember olvasott fel egy könyből, amiben a számok volt 1993-tól egymillió-valamennyiig. De csak így. Számok. És kész.... Eléggé elvont:)

Másnap Tynemouth-ba metróztunk, kb. 30 perc az út, nagyon megérte kimenni:)

Itt egy random szép ház:

Ott már látszik az alagút végén a fény, akarom mondani, az utca végén a tenger:)

Szerencsére szép napos és meleg időt kaptunk:)

Ajánlom mindenki figyelmébe a pálmafát:)

Ott egy kis részlet a várromból és a világítótoronyokból

Csodásan kitakarom a látnivalót:) (a várromot)

Itt látszik mindkét világítótorony

Egy élmény volt táskával végigcsattogni a mólón. Békének és nyugalomnak, de főleg csendnek nyoma sem volt a táskakerekek hangoskodása miatt:)

Útközben meg is pihentünk (akkor még nem tudtuk, hogy valójában milyen nagyon hosszú az a móló, kb. a negyedénél álltunk le ücsörögni:):))

Kilátás a másik toronyra, az az alacsonyabb

Torony, Rita, Tünde

Metrópotló buszon szörnyülködök, hogy már menni kell haza:)

Rita és vőlegénye a Newcastle-i vasútállomás előtt:):)

Hazaútra készen

See you soon Miami... I mean Newcastle:):)

Ez egy nagyon jó kis kirándulás volt, szép időnk volt végig. Ami negatívumnak számítható, az az, hogy a hostelünk távolabb volt a központtól, mint azt a google maps jelezte, jóval távolabb. Emiatt elmaradt az éjszakai buli, inkább tollas bálba mentünk:) (talán mindkettőnknek kellett a normális pihenés végre:) - amúgy életem legkényelmesebb matraca volt, Ritával szinte felpakoltuk, hogy visszük is haza:))

Tudom már egy ideje, de nem akartam elkiabálni a dolgot:

Lesz majdnem 2 hét szabadságom:):) 2 héttel a hazaindulásom előtt. Szóval az április nem lesz túl megterhelő. A család gyerekestől húsvéti szünetre megy és itt hagynak engem randalírozni:) Végre alhatok délig (mintha szoktam volna, vagy tudnék amúgy:):)) és nem kell kislánysikításra felébrednem:)

Annyira várom már, végre hétköznap is láthatom York-ot, bár nem számítok kevesebb tömegre a vakáció miatt:)

Ráadásul Rita családja is majdnem pont ugyanakkor utazik, szóval mindketten szabadok leszünk:):)

Amíg a blogger töltögette a képeket, annyi minden eszembe jutott, amit le akarok írni, de azóta mind elfelejtettem.

Ha mégis eszembe jut, majd pótolom:)

Ja, most eszembe jutott, a címmel kapcsolatos dolgok:

Tegnap reménytelenül vártuk a napsütést Yorkban, egy gyönyörű kis parkban piknikeztünk volna Viki, Rita és én. Ebből az lett, hogy már megebédeltünk egy pubban és sütit és kekszet faltunk egy piknikasztalnál összefagyva, a ködben:) Na, jó, Rita jóslat szerint 3-kor kisütött a nap, de sajnos várakozásainkat alulmúlta mind napenergia, mind hőfok terén...

A parkból visszafele Viki jegyezte meg egy emelkedőn felfele menet (kb. mínusz 5km/óra sebességgel voltunk képesek közlekedni a hosszú hét és az elfogyasztott édességmennyiség után), hogy ez az au-pair tempó:)

Később Rita fejtegette írói szakmával kapcsolatos gondolatait és az lett a vége, hogy ő nagyon szeretne írógép lenni:) Ez most így nem annyira vicces, de akkor majdnem beestem az egyik ház udvarára, úgy nevettem:)

Rengeteget röhögtünk tegnap, köszi csajok:)

Háááát, a nagy semmi:):):)

Még mindig kevéssé izgalmas az életem, de gondoltam ezen a csodaszép esős vasárnapon rövidke írásra adom a fejem:)
A nem-is-tudom-hány-hétvégével-ezelőtti Scarborough-i kirándulásunkról Rita blogjában olvashattok (a bejegyzés vége felé): http://ritaau-pair.blogspot.com/2012/02/potlas.html


Skóciában lefoglalt húsvéti kirándulásunk mellé egy Newcastle-i hétvégét is sikerült tető alá hoznunk, ezt pontosan egy hét múlva ejtjük meg. A várost tavaly is imádtam, biztos vagyok benne, hogy idén sem fog csalódást okozni:)
A hátralévő néhány hétvégére még Castle Howard, valamint a Flamingoland theme park van tervbe véve, tengerparti és York-i sétákkal megspékelve. Egy biztos: unatkozni nem fogunk:)


3-2-1
3 gyerek, két hét vakáció, egy au pair (pontosabban én nanny vagyok:):)). Csodás kombináció, jelentem túléltük, minden nagyobb bonyodalom nélkül):) Volt sok trambulinon ugrálás, séta, rajzolás, gyurmázás, tévézés:):)


A tegnapi napom kifejezetten kellemes volt, annak ellenére, hogy Rita barátném csak későn, egy után csatlakozott hozzám. Gyorsan elköltöttem a shoppingra szánt pénzem 150%-át (a héten babysitteltem a szomszédban és az a pénzt szándékoztam elkölteni:):) - amúgy vettem két bőr magassarkút, egy gyönyörű ruhát, egy kardigánt és egy harisnyát:)), majd romantikusan sétáltam a tavaszi napsütésben. Totális relaxáció volt......
Ma viszont nagyon szürke nap van, egész nap esett az eső, olyan igazi angolnak nézni az időjárás....



Gyorsan keresek pár tengerpartos fotót, hogy az is legyen:):)

MZ/x. For a fistful of dollars

Magyarázatra szorul a cím, kétszeresen is.
Először is az MZ/x: visszanéztem a bejegyzéseim és halvány lila gőzöm sincs, hogy milyen algoritmus szerint számoztam vagy nem számoztam a címeket. Ha valaki felfedez benne valamilyen rendszert, az a véletlen műve:) Szóval hagyom a francba a számozást.
Magyarázat kettő: ha nem is egy maréknyi dollárért, de néhány penny-ért vásároltam cuccokat a múlt héten (vagy előtte, már nem tudom:)). A TK Maxx-ben őrült leárazások voltak, de még így is viszonylag drágák az amúgy designer cuccok. Én természetesen megtaláltam a Final Clearance polcokat, ahol már alig pár cucc árválkodott, mire szombat estére odaértünk, de megkaparintottam egy Paris Hilton rózsaszín magassarkút, pontosan az én méretemben, 30 (!!!!!) penny-ért, illetve egy blézer-boleró keresztezést, ami 108 eurós eredeti áráról 50 penny-re volt leárazva. Szóval a hihetetlen összeg, amit aznap otthagytam a boltban, az 80 penny volt. Ráadásul két olyan dolgot vettem, ami tetszik is és még hordani is fogom:):)


Megtaláltam az ideális utódomat, és valószínűleg pontosan azon a napon fog érkezni, mint anno én egy évvel ezelőtt...:) Egy hétig együtt visszük a boltot, majd én május 4.-én reggel elindulok Londonba, hogy ott töltsek két napot, aminek a második felére Rita is csatlakozik, ugyanis reptér-időpont egyeztetéssel indulunk haza mindketten. Mindössze fél órával az én gépem után száll fel a Rita gépe:) Biztosan eszméletlen jó szombatunk lesz (a reptéren való éjszakázásról egyelőre nem nyilatkozom:):))


Épp most fejeztem be húsvéti kirándulásunk pénzügyi tranzakcióit, ugyanis lefoglaltam a hostelt és a vonatjegyet Edinburgh-ba. Április 7.-8.-án meglátogatjuk végre Skóciát:)
Egyéb utazgatásaink is vannak tervben, de azok még nincsenek lefoglalva:)


Ami biztos: most szombaton a tengerpart, Scarborough a cél, reméljük szép lesz az idő és nem lesz túúúúúúúúl hideg:)

17. Sweet child of mine

A gyerek (a.k.a. a legkisebb, másfél éves) imádja a zenét. Főleg nézni. A tévében. Tegnap ebéd közben kapcsolgatom a zenecsatornákat, bejön a címben is szereplő dal refrénje, mire a tök nyugodtan eszegető gyerek felkapja a fejét és olyan zabálnivalóan kezd táncolni ülő helyzetben, az arcán egy óriási vigyorral, hogy hihetetlen:) Van ízlése:)


Az okot, hogy miért nem tudtam rávenni magam több, mint egy hónapja, arra, hogy bár egy sort írjak, inkább nem boncolgatom (ugyanis anélkül is nyilvánvaló, hogy rohadt lusta voltam és kész:)) Majd 80 évesen bánni fogom, hogy nincs semmi emlékem:)


A karácsony nagyon szép volt otthon, a haza- és a visszautam is nagyjából rendben volt (jegyzet magamnak: SOHA TÖBBÉ ne éjszakázz a reptéren!!!) a Szilveszter meg a csajokkal szórakoztató! Annyira meleg volt aznap éjszaka, hogy gyakorlatilag pólóban lehetett szaladgálni az utcán:)


Az eltelt lassan három hétben visszatértem a napi rutinba, semmi de semmi érdekes nem történik velem...
Ritával tervezgetjük az utazgatásainkat, az majd biztosan izgalmasabbá varázsolja a hétvégéinket:)


Hát, mára ennyi, ihlet az nincs, ha holnap lesz, majd jövök még:):) (hacsak az éjszaka közepén meg nem születik valami világmegváltó gondolat, amit itt szeretnék megosztani:):))


A jelszó: TGIF:):) - az mindegy, hogy ma még csütörtök van!

I'll be home for Christmas...

Még azért sem a címben szereplő zenét rakom be ide, hanem Michael Bublé karácsonyi számát:)


Szerintem ebben a klipben mindenki megtalálja a saját karácsonyi kívánságát: hóesés, jópasi, karácsonyfa, ajándékok, család, ...
Szóval mindenki válassza ki, mit szeretne és legyen nagyon boldog karácsonya:):)

The big fat man with the long white beard is coming to town :)

Wow (nem World of Warcraft:):))

Ha a blogger igazat mond és nem kergült meg, akkor nagyon népszerű a szülinapi bejegyzésem:


Egyesült Államok 95
Japán                   7
Vietnam                7
Magyarország        3
Románia               3


És csak az elmúlt fél óra:)
Mi van az USA-ban?:):)


Wow, köszi!!!!


UPDATE
Az örömöm hamvaiba halt, a forgalom forrása valami seo oldal, szóval csak robot............ sírok..............................:)