Itt ülök-fekszek az ágyamban, a brand new cranberry színű (szerintem lila:)) köntösömben és papucsomban, egy nagy bögre forró english breakfast teát kortyolgatva, duplacsokis minimuffint falatozva, kint esik az eső..... Nagyon király:) Amit tegnapról kifelejtettem: az idő egész héten elég szomorkás-esős volt, ahogy ma is, DE a tegnap, csak nekem, csak most:) szikrázó napsütés és igazi téli hideg:) Köszi, annak aki intézte:)
Mindenkinek kívánom, hogy legyen legalább olyan szép napja, mint nekem (volt):)
xoxo
PS: amúgy szerintem ez a betűszín is cranberry:):):) Pont olyan, mint az új szettem és a körmöm:):):)
Fabulous!!!!! Ez az a szó, ami le tudja írni a mai napot. Vagy talán még ez sem. Nagyon-nagyon és még egymilliószor nagyon szuper volt!!!!!!!!!!!
Már a tegnapelőtt elkezdődött, az legkedvesebb volt kolléganőm otthon azzal hív fel, hogy boldog szülinapot. Mondom, hogy nagyon köszönöm, de épp nem ma van:) Mindegy, azért nagyon jól esett és így ő lett az első:) Tegnap kaptam egy váratlan ajándékot a gyerekeim nagyszüleitől, tényleg nem számítottam rá. Egy gyönyörű pár papucsot (hogy honnan tudták, hogy mi a kedvenc színem, az örök rejtély marad számomra), illetve az elmaradhatatlan kártyát (említettem már, hogy az angolok kártya-mániásak? én imádom:)) Este anyutól kaptam egy nagyon szép üzenetet a 24 évvel ezelőtt történt dolgokról.... Köszönöm neked, hogy vagyok!:)
Aztán ma reggel szökdelek le boldogan a lépcsőn, útra készen be a városba, a konyhában meg egy happy-birthday-to-you kórus verődött össze (a szülőkből és a gyerekek nagynénjéből, meg a kiscsajokból) és énekeltek nekem:):):) Nagyon megható volt, eszméletlen jól esett!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bevágtattam a városba (több, mint fél órás buszra várakozás után..... a tél első igazán fagyos napján... mit ne mondjak élvezet volt....) és Ritával találkoztam. Leírni nem tudom, hogy mennyire szép napunk volt!!:) Kedvenc barátnémtól egy általa sütött töménycsokis-kakaós-csokidarabkás tortát és egy hihetetlen fantasztikusan kreatív közös képet és kép"keretet" kaptam. Meg persze ezt a szuper napot! Köszönöm neked, Rita!
Egy kis karácsonyi shopping-gal kezdtünk, majd megebédeltünk a Yates's-ben (isteni és olcsó kaja), aztán egyéb apró-cseprő ügyek elintézése után a Designer Outlet felé vettük az irányt jégkorcsolyázás céljából. Ez volt életem első korizása, eléggé sok fenntartással készültem rá. Meg voltam győződve, hogy totál béna leszek, az egy órát végig a palánk mellett botladozva töltöm majd el. Hát, nem így lett! Az első kört tényleg így tettem meg, de utána (Rita segítségével) nagyon átvettem a feeling-et és tényleg-valójában korcsolyáztam. Nagggggggggggggggyyyyyyyyon jó volt, imádtam! A korcsolya kényelmes, a társaság jó, a szerencsétlenkedéseinken óriásiakat tudtunk röhögni:):) Januárban mindenképp megismételjük.
A nap következő pontja az itthoni buli volt.... Hát mit ne mondjak, feltette a koronát az i-re (vagy a pontot?:):)) A csokitorta hercegnővel és csillámokkal és 3 gyertyával és még sokszor elénekelt happy-birthday-to-you-val...... A családtól kapott (a tegnapi papuccsal és mára festett körmömmel színben tökéletesen megegyező) köntössel és íróasztal méretű csokiválogatással és imádnivaló kártyákkal..... Az anyuka testvérértől és gyerekeitől (akik a szomszédban laknak és néha rájuk is szoktam vigyázni) kapott bonbonokkal és két eau de toilette-el..... A két pohár fehérborral és rengeteg nevetéssel és őrültjó hangulattal...
A fentiek alapján kijelenthető, hogy ez volt életem eddigi legjobb szülinapja, főleg, hogy tudom, nincs vége, jövő héten otthon folyatódik (ami azt hiszem, az igazi szülinapi ajándék - végre 7 és fél hónap után láthatom a családom, kedvesem és barátaim:):)) Már csak hármat (plusz egyet a reptéren) kell aludni és reszkess Udvarhely:):):)
Köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám!!!!!!!!!!!!!!! És annak is aki nem:P
Eldőlt, az jó nekem, hogy hostdad hazajött, mert el is ment Londonba hétfőtől csütörtök éjjelig:) Úgyhogy rendben volt. Ma délelőtt itthon volt, de nem sok vizet zavart, sőt, jól meglettem dicsérve, hogy szerencsések velem (és az előttem lévő au pair-rel is azok voltak), illetve beszélgettünk a végleges hazamenetelemről is. Mondta, hogy sajnálja, hogy hazamegyek az évem végén, de megérti, hogy szeretném elkezdeni a saját életem:)
- OFF: ha esetleg van van valaki (vagy valakinek az ismerőse), aki 2012 május elsejétől szeretne au pair-kedni egy nagyon király és laza családnál és jó sok pénzt összegyűjteni, annak várom az üzenetét, majd mondok több részlete is. A munka, mint máshol sem, nem fenékig tejföl, de a gyerekek tündériek, jól neveltek, az anyagi része nagyon jó és Angliának olyan részét ismerheted meg, ami nem a szokványos London:):) - ON
A korcsolyázását különböző pénzügyi okok miatt jövő hét végére halasztottuk, de akkor talán még jobb lesz, igazi szülinapi ajándéknak számít majd.
Az egész hetem nagyon laza volt, csak azt nem tudom eldönteni, hogy tényleg az volt-e vagy a nagyon közeli karácsonyi hazautazásom szépít meg mindent:)
Nagyon szeretem ebben a családban, hogy a szülők imádják a gyerekeiket, ha ők itthon vannak, nem nekem kell velük foglalkoznom. Örülök, hogy ide kerültem, nem pedig olyan családhoz, akiknél presztízskérdés a gyerek: azért van, mert másoknak is van.
A pénzem magától elköltődik:), nem tudom hogyan csinálja, de egyre fogy... Egy kis karácsonyi ajándék mindenkinek és már volt-nincs. Szerencsére a megtakarításomhoz nem nyúltam még hozzá és remélem nem is kerül sor rá.
A jövő hetet már fél lábon is kibírom, aztán meg irány haza! A havazás megrendelve, de csak miután hazaértem biztonságban:)
Ha a lustaság fájna, én most tényleg nagyon hangosan ordítanék. Vagy még ahhoz is nagyon lusta lennék:) Ahogy látszik, az elmúlt két hétben is lusta voltam, egy betűt sem írtam ide, bár nem is történt semmi kirívó.
A szokásos mókuskerék, az apró kis bedobált finomságokkal együtt, majd a hétvégi lazítás Rita barátnémmal.
Tegnap megnéztük a karácsonyi vásárt (?) York-ban, de óriási csalódás volt, ahogy Rita figyelmeztetett is. Gucsmány (gusztustalan+ocsmány) kék-fehér sátrakban vannak az árusok, no karácsonyi hangulattal. A fények kicsit feldobták a dolgot, de nagyon hiányoztak a csini kis fabódék.
Na, majd most hétvégén. Jégkorcsolyázás van tervbe véve, nem is akárhol, egész kis karácsonyi falu van építve a Designer Outlet-nél TheIceFactor címen, van ott koripályától karácsonyivásárig minden, remélhetőleg már faházikókban (a képeken az van legalábbis). Ne felejtsünk említést tenni az én csodás korcsolya tudásomról sem, ami nyilvánvalóan egyenlő a nullával. Szóval ha pár hétig nem jelentkezem, akkor nagy kudarc lett az egész:):)
Hostdad hazaért, épp két héttel előbb az ígértnél, még nem tudom, hogy ez nekem mekkora baj. Mindenesetre melegebb van a házban péntek este óta, gondolom az ő hatására:) Elég sokat fagyoskodtam az utóbbi hetekben, főleg reggel, de most végre elviselhető hőmérséklet uralkodik az én szobámban is:)
Szerdán sztrájk lesz a nagylányom sulijában az állami megszorítások (?hm nem is tudom, ez jó fordítás-e), úgyhogy engem boldogít egész nap, bízom benne, hogy az apja elviszi valahova.
Lehet, hogy januártól még könnyebb dolgom lesz, ugyanis középső lányom ovijában a szerdai napot meghosszabbítják, így az eddigi 9.15-11.45 intervallum helyett 9.15-15.10 között lesz ott:):)
Csütörtökön meg a két nagy úszáson van, ami egész napos nagyizással egybekötött program, úgyhogy az is holiday a kiscsajommal:)
Karácsonyi ajándék project halad, de nem az általam elvárt ütemben, melynek legfőbb oka a pillanatnyi pénzhiány. Ez viszont nem akadályoz meg a ruhavásárlásban:) H&M túránk alatt a 25 fontos 'életemben-fel-nem-próbálnám-a-színét-is-utálom' ruha átváltozott a kedvenc legújabb darabommá, mindössze 3 fontért:) A kasszánál ugyanis már csak ennyibe került a leakciózott sárga csoda. Rita is rátalált álmai zöld ruhájára, és a pénztelenség ellenére az is a tulajdonába vándorolt:)
Szóval jó kis shopping-szombat volt a tegnap, kellemes hőmérséklettel, de csontig hatoló vad széllel... Ez minket nem akadályozott meg a parkban padon ebédelésben (és megfagyásban):):):)
Most csak ennyi jutott eszembe, pedig tudom, hogy még akartam valamit írni... Mindegy, ha eszembe jut, egy rövid pluszbejegyzésbe közlöm a létfontosságú információt:):):)
Ja, 2 hét és rettegjen mindenki otthon, érkezem:)
Addig is: shake up the happiness:):)
PS: ha valaki tudja, hogyan lehet ezt a béna szövegháttérszínt eltüntetni és rendesen beszúrni egy youtube videót, akkor nagyon megköszönném a segítségét mindkét témában:) - megoldva, köszönet Anginak a világ másik végéről!!!
Hát Santa még csak útban van, de ez a világvégi kis village is messze van a town fogalmától. Szóval a címből semmi sem igaz:)
A 'see you on Friday'-ből következő csütörtök lett, tudom, lusta dög vagyok. Ez nem újdonság. Alig éltem túl a múlt hetet, hostmum valami továbbképzésen volt London-ban, vasárnap estétől péntekig. Eközben én vigyáztam a csajokra reggeltől késő estig, amikor is jött a nagyi és átvette az éjszakai műszakot. Szerencsére ő nagyon jó fej, nagyon kedvelem, de ez nem tett sokkal boldogabbá, vagy kevésbé fáradttá. Erről nem is beszélnék többet, horror hét volt, túléltem, nem akarok gyereket!!!!
Manchester nagyon szép volt, bár az egészségi állapotom nem, ezért a party-ból kimaradtam, de a városnézést megejtettük. Villamossal kimentünk a MediaCity-hez, ahol a BBC új főhadiszállása is van, nagyon szép volt, valami múzeumot is megnéztünk (háborús volt, nekem annyira nem jön be a téma). Majd a városközpontban lófráltunk, gyönyörűek voltak az esti fények.
A hostel is kellemes volt, az ágy egy picit kényelmetlen, de minden egyéb király volt:)
A hazaút elég kalandosra sikeredett, a közvetlen vonatunkat törölték (valami javítást végeztek valami vágányokon), ezért egy izgalmas kerülővel körbenéztünk Észak-Angliában és Doncaster-en keresztül hazajutottunk.
Ez a hét nagyon lazára sikerült, tegnap is és mai is nagyon korán végeztem, olyan kipihent vagyok, mint az itt töltött fél év alatt még sosem:)
Múlt pénteken Bonfire Night alkalmából irigylésre méltóan gyönyörű tűzijáték volt ebben a pöttömnyi kis 500 lelkes faluban, otthon szilveszterkor fele ilyen jó sincs. Élmény volt:)
A múlt hétvégét Ritával és York-kal töltöttem, kolbászoltunk a városban, minden hülyeséget felpróbáltunk, nagyon jó volt, még a rossz idő ellenére is. A nap fénypontja (a felhőkarcoló-sarkú cipők felpróbálása mellett) a Fekete-erdő ízesítésű forrócsoki volt (amúgy gyakorlatilag meggyszirup volt a sima forrócsokiban:):)) - de tényleg fincsi volt).
Egyik kedvenc dalom kezdő sora annyira ráillik a pillanatnyi helyzetre, hogy nagyon.
Már reggel bal lábbal keltem, éreztem, hogy valami lappang bennem (valószínűleg a tegnapi 5 gyerek közül egyik átadta a bacijait - erről később), kapart a torkom, fájt mindenem, de tényleg minden, még a hajam is. Ez sajnos nem változott a nap folyamán, sőt rosszabbodott, már az is rosszul esett, ha a gyerkőcök hangosabban beszéltek. Azt hittem nem élem túl....
Most itt fekszek, minden elképzelhető meleg ruhámban, vastag zokniban és kortyolgatom a forró gyógyszeres teát, remélem holnapra jobban leszek. Most igazán hiányzik, hogy valaki gondoskodjon rólam.... Anyu, hol vagy ilyenkor? Vagy pontosabban én mit keresek itt??
Persze a baj nem jár egyedül, megkaptam ma a worker accession card application-re a választ, a drágák elutasították, mert szerintük (a papírforma alapján) túl sokat fizetnek nekem túl kevés munkáért:):) Szóval maradok továbbra is illegális formában:):)
A tegnapi nap fénypontja, hogy a hétfői örömöm túl korai volt (a két nagyobbik gyerek 2 órát töltött a szomszédban), a nagynéni az ő két drágáját (az egyiket betegen) idehozta "egy kis időre", persze maga volt a mennyország 5 gyerekkel 2 és fél órán keresztül.....
Szóval minden happy, csak már lenne december 13.......................
